Valamiért nekem sosem volt szimpatikus Shaquille O'Neal játéka, beszéljünk akár kosárlabdáról, akár filmről. Éppen ezért nem is nagyon érdekelt, amíg februárban észre nem vettem, hogy már a Phoenix Suns keretét gazdagítja. Ekkor jött az igazi meglepetés, az egyik kedvenc játékosomat, Shawn Mariont adták cserébe a Miaminak. És persze még egy cserejátékost is, hogy körülbelül kilóra is kijöjjön a dolog. Ez sokak szerint megkérdőjelezhető lépés volt, de mint mondták a bajnoki címért mindent meg kell tenni, legyen az akár egy klasszis játékos feláldozása. Úgy gondolták, a védelem erősítése nélkül ez nem sikerülhet, amit alá is támaszt az elmúlt két playoff tapasztalata.

Ezután következett a taktikák átvariálása, az új ember beépítése, miközben a Suns a főcsoportjában az első helyről a hatodikra csúszott, az évad legrosszabb sorozatát produkálva. Félve néztem meg a sport1-en közvetített Spurs elleni meccset, de kellemesen csalódtam. Nagyon összeszedettek voltak, működött a védelem, és még nyerniük is sikerült. Mintha alakulna valami... És tényleg, azóta még két győzelem! De messze még a vége..

És amire legkevésbé számítottam, kezdem megkedvelni Shaqet is. Annak ellenére, hogy 36 éves és nem kis darab, próbál futni és odatenni magát a csapatért. De mégis az a mozzanat tetszett a legjobban amit a videón láthattok.

Fut a labdáért. Rájön, hogy nem tud megállni, átugorja a gyerekeket. Nagyjából üres területen landol. Még egy széket is kitör. Respect!

Az esetből mindenki tanult. Nézzétek csak a Suns cserepadját a következő, Memphis elleni mérkőzésen.